2016. február 26., péntek
9. fejezet
2015. szeptember 14., hétfő
8. fejezet Gyönyör tetőfoka
-Értem, majd itthon beszélünk.
-Rendben.-nyomtam ki, majd megálltam. Éreztem, hogy az eddig visszafojtott könnyek utat törnek. Elküldött és még csak esélyt sem adott nekem, nem hagyta, hogy rendbe hozzam. Nem hiszem el, hogy tényleg így kell ennek, hogy végződjön. A legrosszabb ebben, hogy azt hiszem, hogy belé szerettem, hogy sikerült beférkőznie úgy az elmémben, hogy minden gondolatom ő legyen. Idegesen a hajamba túrtam, és szemeimet töröltem miközben a kocsim felé kezdtem battyogni. Az egyetlen lány aki felől most tényleg igazán érdeklődtem elküldött, mert olyan fasz voltam vele.
-A rohadt életbe!-rúgtam bele az egyik kerékbe. Nem, ezt nem csinálhatja velem, nem dobhat ki. -Nem!-üvöltöttem fel, miközben sírva a földre rogytam. -Nem csinálhatod ezt velem Diamond, nem lökhetsz el magadtól.-motyogtam miközben magam elé meredtem.
-Harry!-a hang hallatán felkaptam a fejem, és megpillantottam tőlem jó pár méterreálló szőkeséget. Gyorsan felpattantam, és csak meredtem rá, majd futásnak eredt, felém, mire én is futottam felé. Mikor beértük a másikat egymás ajkaira tapadva forrtunk össze. Nem bírtam betelni velük, csak többet és többet akartam. Kezemmel hajába túrtam míg a másikkal a derekánál fogva húztam magamhoz közelebb. Lihegve váltunk el egymástól, és még mindig nem bírtam felfogni, hogy tényleg itt van és, hogy ez megtörtént.
-Álmodok, vagy tényleg itt vagy?-simítottam végig arcán.
-Itt vagyok.-nyomott egy puszit az ajkaimra. -Itt vagyok.-bújt karjaim közé.
-Kérlek, ne hagyj el többet kérlek.-fogtam arcát a kezeim közé.
-Nem foglak.-rázta meg a fejét.
-Még akkor sem, ha fasz leszek veled.-mosoly jelent meg az arcán, majd egyszerre nevettünk fel.
-Imádom a gödröcskéid.-bökte meg, majd egy újabb csókban forrtunk össze.
-Töltsd velem az éjszakát.-suttogtam ajkaira, egyszerűen nem akartam elengedni, mert féltem, hogy eltűnik vagy elfut.
-Harry...
-Nem kell lefeküdnöd velem. Vagyis, nekem nincs ellenemre.-mosolyodtam el, mire megcsapta a vállam. -Bocs baby, de ne feledd, hogy, hogy még odáig meg vissza vagyok érted.
-Nem mindennap mondhatja el egy lány sem, hogy Harry Styles odáig meg vissza van érte.-kuncogott fel.
-Pontosan, szóval érezd magad megtisztelve.-csókoltam meg újra, de nem volt hosszú, csak amolyan szájra puszi.
-Most mi lesz?-éretlenül ajkaiba harapott, és szemeit az enyémbe fúrta.
-Én már tudom.-mosolyodtam el, majd karon ragadva őt kezdtem el őt húzni a kocsim felé. Beszálltunk, majd elindítottam és közben pontosan tudtam, hogy hogyan nyűgözzem le.
-Harry mégis hova megyünk?-kérdezte miközben az ablakon nézett kifele.
-Ne félj egy igazán jó helyre.-simítottam a kezem a combjára, mire kicsit megnyugodott, és az út további része csendben telt.
-Harry Styles, te hova az istenbe hoztál?-nézett rám rémülten.
-Tudod azt terveztem, hogy megerőszakollak, majd megöllek és eláslak itt.-néztem rá fapofával, mire nem bírtam továb ahogyan olyan kétségbeesve nézett rám, és kitört belőlem a nevetés.
-Te hülye.-csapkodott, mire tovább nevettem.
-Na, nyugi csak mutatni akarok valamit.-szálltam ki, majd átkocogtam az ő oldalára és segítettem neki kiszállni. Szorosan fogta a kezemet, ahogy nehezen előhalásztam a kulcsot a kis házhoz. A fiúkkal itt még vettünk egy kis faházat, azért döntöttünk így mert innen tökéletes volt a kilátás Londonra és messze volt, és ez volt benne a legjobb. Eldugott, de mégis kiváló hely.
-Harry.-hangja rémülten csengett ahogy a zárral kezdtem babrálni.
-Csak mutatni akarok valamit.-nyitottam ki az ajtót, majd megfogtam a kezét, és behúztam magam után. Beljebb haladtunk a nappaliban, majd felmentünk a lépcsőn az emeletre. Diamond csak követett szépen, majd benyitottam az egyik szobába, és egyből mentem kinyitni az erkély ajtót. Megfordultam, és láttam, hogy ott állt az ajtóban.
*Diamond szemszöge*
Hogy miért álltam ott, mint valami szerencsétlen? Pont azért mert még mindig kételkedtem Harryben. Amikor benyitotta a szobába azt hittem, hogy elkapja a karom, majd a falnak vág és ajkait durvn az enyémnek fogja nyomni, közben a ruháimat próbálja lecibálni.
-Diamond.-köszörülte meg torkát Harry.
-Miért hoztál ide?-kérdeztem kissé félve a válaszától.
-Hogy miért hoztalak ide?-sétált felém, majd megállt előttem. Kezeimet megfogta és belenézett szemeimbe. -Valamit mutatni akarok.-mosolyodott el, majd maga után húzva kimentünk az erkélyre. Mikor megpillantottam Londont az éjbe burkolózva teljesen ledöbbentem. Ahogy ki volt világítva a Big Ben, London Eye és a Tower Bridge is hihetetlen volt. Csak csodálkozva léptem a korláthoz, és figyeltem a tájat. Láttam ahogy az autók lámpái világítva mozognak, és néhol színesbe volt öltözve egy egy utca rész a reklám világításoktól. Mindenhol nyüzsgés és élet volt, viszont ahogy a tekintetem olyan helyre vándorolt amiről rossz emlékek jutottak eszembe. Emlékszem, hogy a városnak az nagyon veszélyes környéke. Egy este buliból jöttem haza, és közben telefonon Elyarrel beszélgettem. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mégis hol vagyok.
-Diamond.-rázott meg finoman Harry ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-I-igen?-néztem zöld szemeibe.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva miközben arcomat cirógatta.
-Ühüm.-bújtam hozzám, és szorosan megöleltem.
-Ma ugye itt maradsz velem?-kérdezte a fülembe súgva miközben az egyik keze lejjebb vándorolt testemen.
-Szeretnék.-keze egyre délebbre a hátsómhoz vándorolt, majd megéreztem ott ahogyan rámarkolt.
-Én tudod mit szeretnék?-tudtam, hogy a tökéletes romantikus pillanatunk szertefoszlott, mert Harrynek ismét előjött az a perverz énje akit néha a pokolba kívánok. -Téged...-kezdte el csókolgatni a nyakamat, miközben felkapott. -Alattam.-vitt be és az ágyra döntött.
-Lassabban, szép fiú.-helyeztem a kezemet mellkasára.
-Tudod, jól, hogy nem vagyok az a fajta.-morogta nyakamba, miközben kezei pólóm alá vándoroltak, majd melleimre markoltak. Egy halk nyögés szaladt ki ajkaim közül, és ajkait az enyémekre nyomta. Vadul csókolt, miközben felhúzott ülő pozícióba. Lekapta a felsőmet, és nem tétlenkedett egyből a melltartóm is követte. Éreztem ahogy az ölében ültem, hogy igen nyomja az alsó felemet erekciója. -Annyira akarlak.-nézett szemeimbe, miközben derekamon simított végig. -Annyira kívánlak.-csókolt meg, én pedig göndör fürtjei közé túrtam. Éreztem, hogy kezdtek a dolgok felforrósodni, és tudtam, hogy ma aztán igazán élvezetes éjszakám lesz. Nyakamba temette fejét én pedig lehunyt szemekkel élveztem amint szívni kezdi a bőröm. Mellkasaink egymáshoz nyomódtak, és közben finoman mozogtam Harry ölében, mire felmorgott. -Ne kísérts.-szemeibe néztem, és sosem csillogtak még ilyen vadul. Finoman végigsimított alsó ajkamon, majd kezemmel pólója alsó részéhez nyúltam, és áthúztam a fején. Kidolgozott felső teste elém tárult, én pedig lassan végigsimítottam rajta. Hirtelen hátradöntött a matracon, és kiterülve előtte feküdtem a mellkasom pedig szabadon volt. Nadrágom gombjához vezette a kezét, és egy irtó szexi mosoly kíséretében lehúzta rólam. Felültem hozzá, és hajába túrva szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira puhák voltak az ajkai, és annyira érzékien mozgatta őket. Kezei rátaláltak a mellemre és lágyan masszírozni kezdte őket. Nyögések szakadtak fel belőlem és a csók abba maradt. Elegem volt abból, hogy játszott velem, ideje volt nekem is közbe lépnem. Ellöktem magamtól, és egyenesen hátra huppant. Ráültem lovagló ülésben, és nyakát kezdtem el csókolni, miközben a csípőmet mozgattam rajta. Kezei fenekemet markolták, és olykor lejjebb nyomta, hogy a súrlódás érezhetőbb legyen.
-Diamond.-bukott ki a szájából a nevem. Egy kis csíkban végighúztam a nyelvem a nyakán, majd egy pontot kiválasztva megszívtam a bőrét. Nem sajnálva néhol picit meg is haraptam. Egyik karomat közben lecsúsztattam hasán, majd a nadrágja gombját kigomboltam, és kezemet ügyesen becsúsztattam a bokszerébe. Óriási nyögés szakadt fel ajkai közül, ahogy rámarkoltam keménységére. -Te...-lihegte miközben lassan simogatni kezdtem. -Nő...-látszott rajta, hogy nehezére esett a beszéd, és ajkaimon egy győztes mosoly terült szét. -Ezt nagyon megbánod.-mondta ki gyorsan, és fordított rajtunk, és csuklóimat elkapva a fejem fölé feszítve, máris alatta voltam.
-Várom a büntetésem.-kuncogtam fel.
-Oh ne aggódj, mindjárt meg is kapod.-kacsintott, majd a pólóját felkapva a földről a kezemet kikötötte az ágyhoz.
-Harry.-nyafogtam, miközben rángattam az anyagot.
-Nincs könyörület.-súgta fülembe miközben végig simított a testemen, és elért a bugyimhoz. Kaján vigyorral lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot, és lábaim közé férkőzött. Légzésem a kétszeresére nőtt ahogy odalent elkezdett dörzsölni.
-Kérlek.-kezeimet ökölbe szorítottam, és a lábaimat a lepedőbe vájtam.
-Meg kell tanulnod viselkedni Diamond.-és hirtelen olyan ponton kezdett el kényeztetni, hogy remegni kezdtem, és szemeimet összeszorítva nyögtem fel. -Har-ry.-lihegtem, túl sok volt. Éreztem, hogy a hasam feszülni kezd, és nem bírok magammal. Remegtem, remegett az egész testem, és mielőtt elérhettem volna a csúcsot abbahagyta. -Te rohadék.-sziszegtem miközben a fejemet felemelve megláttam, ahogy ujjait a szájába kapta.
-Sikítsd a nevem, majd édes.-csókolt meg. és elmerülve a csókban ujjait belém csúsztatta. Éreztem, hogy megfeszülök és Harry továbbra sem hagyta szabadon a számat. Finoman ujjait mozgatni kezdte bennem, és ismét felpezsdült a testem. Ahogyan behajlította az ujjait bennem felsikítottam, és testem elemelkedett az ágytól.
-Nem fogom ezt annyiban hagyni.-nyögtem és ajkain továbbra is az a kaján mosoly volt. Ismerős érzés ismét ott volt a hasamban és ezáltal Harry nem állt meg. Újabb ujját nyomta fel, mire ismét felkiáltottam, de most inkább a fájdalomtól. Szemeimben apró könnyek gyűltek, és ahogy ezt észre vette abbahagyta.
-Sajnálom.-kezdett el egyből finom puszikkal elhalmozni. Kezeimet elengedte, és azt hittem, hogy abbahagyjuk az egészet, de helyette lecsúszott a lábaim közé, és értetlenül meredtem rá. -Kiengesztelésül.-elmosolyodott, és gödröcskéi is előbukkantak, majd ajkaival lecsapott rám. Te úristen! A lepedő markoltam, miközben folyamatosan Harry nevét hajtogattam. Túl sok volt az élvezet, és ahogyan nyelvé belém dugta, majd kihúzta. Egyik kezemmel mikor már nagyon közel voltam Harry haját kezdtem el markolni és meghúztam a fürtjeit mire felmorgott és gyorsabban kezdett el a nyelvével ostorozni. Mikor ajkaival megszívta a bőröm nálam az betette a kiskaput és hangosan nevét ordítva élveztem el. Pihegve hunytam le a szemeimet és puha ajkakat éreztem a hasamon.
-Na Diamond. nehogy nekem már most kifáradj.-felkúszott hozzám és egy puszit nyomott a nyakamra. -Ez még csak a bemelegítés volt.-kuncogott fel, majd magára fordított, és mikor megéreztem keménységét hozzám nyomódni a szemeim kipattantak.
-Har-ry.-próbáltam feltornászni magamat a testén.
-Ha tudnád, mennyire vártam ezt a pillanatot.-döntötte hátra fejét és szemeit lehunyva kezdte el felfele nyomni a csípőmet és megéreztem ahogy belém nyomódik. Vállába kapaszkodva és ajkamba harapva fogtam vissza egy üvöltést, ahogy mélyebbre csúszott bennem. A falaim összeszorultak körülötte és a fájdalom egyszerre hasított belém. Körmeimet bőrébe vájva nem bírtam tovább felkiáltottam és lihegve könyökömre támaszkodtam rajta, és egy pillanatra megállt bennem.
-Ez kibaszottul szar Harry.-szemeimet összeszorítva kapkodtam a levegő után, és próbáltam a fájdalmat legyűrni. Túl sok volt, túl nagy volt nekem.
-Nyugalom.-csókolgatta a nyakamat miközben én továbbra is próbáltam a könnyeimet leküzdeni.
-Fáj.-préseltem ki magamből ezt a szót, és könnyeim mellkasára hullottak.
-Csss.-törölgette le őket és finoman átkarolt engem karával én pedig teljesen rajta feküdtem. -Nyugodj meg elmúlik ígérem.-simogatta a fejemet. Megnyugtató volt ahogy szívverését hallgattam és sírásom is alább hagyott. Kis idő elteltével kezei lejjebb csúsztak a hátamon, és fenekemet borította be hatalmas tenyerével. Kicsit feljebb tolt magán és ezzel még beljebb lökve magát bennem, mire ismét felkiáltottam.
-Istenem.-kapaszkodtam ismét vállaiba. Még mennyi van vissza?
-Így most már tökéletes.-sóhajtott fel, és szemeibe pillantva láttam, hogy elsötétültek. A fájdalmam kezdett alább hagyni, és mikor Harry kicsit feljebb tornázta magát és az ágytámlának nekidőlve segített felülni ölében. Mikor lepillantottam megdermedve vettem észre, hogy vér folyik belőlem. Felzokogva akartam kimászni ebből a helyzetből, de ahogy megtehettem volna ezt Harry szorosan magához szorított.
-Semmibaj nincsen, ez természetes kicsim.-suttogta fülembe miközben apró puszikat szórt a vállamra és a nyakamra. Mikor csípőmet előrébb toltam egy picit, hogy közelebb bújjak hozzá, mind a kettőnkből egyszerre tört fel egy nyögés. Éreztem, hogy a gyönyör fellángol a testemben, és Harry szemeit lecsukta, majd a kezével befedte a derekamat. -Ismételd meg.-morogta, mire ismét előre billentettem az alsó részemet, és éreztem ahogy finoman beljebb csúszik majd kijjebb húzódik bennem. -Igen így, csak ne állj meg.-igazán izgató volt ahogy mély és rekedtes hangján szinte könyörgött, hogy ringatozzak rajta. A fájdalmam még jelen volt, szóval óvatosan előre és hátra csúsztam rajta miközben Harry az ajkaimra tapadt. Tetszett, hogy én diktáltam a tempót, és én irányíthattam. Egy kicsit az elején ügyetlenkedtem és koncentráltam, hogy feltudjak venni egy állandó ütemet ami Harrynek is megfeleljen, közben meg ügyeljek is arra, hogy ne fájjon annyira. Ajkaimtól elszakadt és levegőért kapkodtam miközben folyamatosan mozogtam, és számat apró nyögések hagyták el. Istenem ez valami fantasztikus érzés. Sosem értettem, hogy a szex miért is vonzott annyi embert mivel még nem volt alkalmam megtapasztalni. De az a tudat, hogy most jelenleg Harry Styles van alattam, egy fél világ álma teljesen megbolondít.
-Basszus.-csúszott ki ajkai közül, ahogy kicsit erőteljesebben nyomtam előrébb magamat. Kezdtem fáradni, nem voltam hozzászokva ilyen intenzív mozgáshoz, és Harry észrevette ezt egyből fenekemnél fogva segített a mozgásban. Homlokunkat összedöntve néztünk egymás szemébe. Apró izzadságcseppek voltak érezhetők felső testén ahogy végig simítottam rajta, és a haja is picit kezdett nedves lenni, ahogy bele túrtam. -Olyan szűk vagy.-lihegte ajkamra és mikor kicsit érintett bennem egy igazán érzékeny pontot nyögésemet elfojtva ajkamba haraptam. Annyira felemelő érzés volt ez az egész dolog annyira magával ragadó volt, nem akartam, hogy véget érjen. Puha csókokat nyomtam ajkaira, majd a puszikat felváltotta a vad csókolózás. Megfordított minket és maga alá gyűrve kezdte el magát belém gyorsan lökni. Tudtam, hogy közel jár, szóval hagytam, hogy csinálja. Elengedve magamat a párnák közé temetkeztem, és Harry a nyakamnál lihegve egyre gyorsabb tempót diktál. Kis szúrást éreztem, ami erősödni kezdett a fájdalommal, de próbáltam hangtalanul tűrni. Azt akartam, hogy megkönnyebbüljön, hogy végre elérje a csúcsot, és amikor éreztem, hogy megrándul bennem és felmorgott egyszerre tudtam, hogy vége. Valami meleget éreztem szétáradni magamba, és Harry fölöttem pihegve támaszkodott. Haja egy kész káosz volt, testé izzadságcseppektől gyöngyöződött, és most voltam igazán én is kimerült. Nyöszörögtem, miközben fokozatosan kihúzódott belőlem, majd mellém dőlt. Beletúrt tincsei köze, majd ránk húzta a takarót.
-Valami eszméletlen jó voltál baby.-duruzsolta a fülembe, majd magához húzott. Hümmögtem egy sort, de túl kimerült voltam ahhoz, hogy válaszoljak neki, szóval csak hozzábújtam, és álomra csuktam a szemem.
2015. augusztus 6., csütörtök
7. fejezet Kimondatlan gondolatok
-Tudod eszem ágában sem volt eljönni ide, csak Louis kényszerített, az akaratom ellenére hozott el. Felőlem meg is dögölhettél volna!-idegesen löktem el magamtól, majd kirontottam a szobából. Utamat lefele vettem de amikor a nappaliba léptem négy szempár figyelt rám egyszerre.
-Diamond...
-Hagyj Louis!-feleltem a könnyeimmel küszködve. -Feleslegesen rángattál ide! Nem érdemel meg benneteket meg azt meg pláne nem, hogy törődj vele!-a torkomban lévő gombócot sikerült lenyelnem, majd összeszedtem magam. -Ilyen embert, mint ő soha életemben nem láttam, pedig sok emberrel találkoztam. Örülhet neki, hogy nem vagyok az a bosszúálló típus mert akkor a cikkemben kikészítettem volna. Van elég hatalmam ahhoz, hogy tönkre tegyem a karrierjét. De még a tűrés határnál egy nagyon picivel beljebb van, de ha átlépi, esküszöm, hogy nem állok jót magamért.-cuccaimhoz sétáltam, majd készültem kilépni.
-Várj Diamond hazaviszlek.-szól utánam, de megráztam a fejem.
-Majd fogok egy taxit, meg a mobilomra szükségem lenne.-feleltem kissé szipogva. Átnyújtotta a készüléket, majd kiléptem a házból. Itt tört el a mécses nálam, és halkan felzokogtam. Küldtem gyors egy üzenetet Elyarnek, hogy jöjjön értem. Szerencsére idetalálta, majd segített a dolgaimat bepakolni. Idővel valahogy megnyugodtam, és anyu is hívott, hogy hol vagyok hiszen ma családi vacsorára mentünk volna, de gyors lerendeztem azzal, hogy sürgősen vissza kellett jönnöm az iskola miatt.
-Elmondod végre, hogy mi történt?-kérdezte miközben az ágyamon helyet foglalt.
-Idióta vagyok.-meredtem magam elé. Szemeim fájtak, és fogadni mernék, hogy a sok sírástól bedagadtak. -Hagytam, hogy megalázzon, hogy lehordjon mindennek.-arcomat kezeim közé temettem. -Nem is tudom, hogy mit képzeltem, hogy bemegyek és jól el dumcsizgatunk.-kínomban felnevettem, majd egy újabb zsepit vettem elő és fújtam ki az orrom. -Én csak tényleg jót akartam neki.-néztem kétségbeesve az előttem ülő barátomra. -Nem veszekedni akartam. Ha láttad volna amikor megláttam az arcát. Szinte sugárzott belőle a fájdalom, mintha tényleg igazán szenvedne.-ismét magam elé képzeltem az arcát, de beleborzongtam.
-Hagyd Diamond ne törődj vele.-húzott magához, és szorosan megölelt. Bárcsak menne, de úgy érzem, hogy belém férkőzött.
*Harry szemszöge*
A szavai még most is tisztán az elmémben vannak. Az a megvetés ami ott volt benne, az az utálat a szavaiban és az a keserűség a szemeiben, mind ott volt és mind miattam.
-Szörnyű ember vagy Harry Styles.
-Egy nyomorult féreg vagy.
-Gyerekesen viselkedsz.
Ott visszhangzottak a fejemben, és a fülemet befogva rogytam össze a földre.
-Maradj csöndben!-ordítottam. -Nem értesz te semmit!-szemeimet összeszorítottam, de a könnyek kiszöktek. -Nem tudsz te semmit.-motyogtam magam elé. -Senki nem tud semmit.-belül marcangolt az érzés, és ahogy megláttam még jobban felerősödött. Ahogy csillogó kék szemeivel rám bámult, és ahogy olyan ártatlanul próbált segíteni rajtam. De pont, hogy azzal tud ha békén hagy. Egyszerűen ha már arra gondolok, hogy megérinthetem vagy megcsókolhatom beleborzongok. Befészkelte magát a gondolataimba, belemászott az álmaimba. egyszerűen belém férkőzött.
-Szükségem van rád.-fejemet a falnak döntöttem, és szemeimet lecsuktam. -Diamond.-neve hangzása már tökéletes volt nemcsak a kinézetével együtt. Halk kopogást hallottam az ajtóm felől, de őszintén semmi kedvem nem volt bárkivel is beszélgetni.
-Harry.-Tommo hangja csendült fel, és ahogy észrevettem nem valami boldog kedvében van. -Beszélnünk kell.
-Nem akarok.-morogtam, miközben továbbra is a plafont figyeltem.
-Nem helyes ahogyan Diamonddal viselkedtél. Azért jött ide, hogy segítsen neked. Ha láttad volna, hogy milyen kétségbeesve és összetörve ment el. Csak azért mert egy bunkó fasz voltál vele. A zokogás szélén állt. És tudod mi a legdurvább? Az, hogy most mellette állok nem pedig melletted. Mert most jogosan akadt ki. Megérteném, ha ezek után tönkre akarna tenni, mert képzeld ezzel nem csak ő, hanem mi is tisztában vagyunk. Olyan közel állsz a szakadék széléhez, és még egy meggondolatlan mondat vagy tett belezuhansz, és pont az fog belelökni aki a legfontosabb neked.-szemeim kikeredtek ahogy meghallottam utolsó két szavát. -Mert lehet, hogy a fiúk nem vették észre, de én nem vagyok olyan idióta, hogy ne lássam azt, hogy emészt a bűntudat azért, mert valamit csináltál ezzel a szegény lánnyal. Ez pedig akkor van, hogy szereted.-nagy nehezen feltápászkodtam, majd az ajtóhoz léptem, és kinyitottam.
-Mit kellene tennem?-néztem barátom szemeibe.
-Kérj tőle bocsánatot, és imádkozz azért, hogy elfogadja.-veregette meg a vállamat. -Mellesleg értékelné azt is szerintem ha normálisan beszélnél vele, és nem csak állandóan megdugni szeretnéd.-mondatán elnevettem magam, és neki is mosoly kúszott arcára. -Harry, ő nem olyan, mint a többi lány akivel ágyba bújtál eddig.
-Tudom.-igaza volt, neki. Ő nem olyan, ő annál sokkal jobb.
-Szóval ne bánj vele úgy, mint egy kurvával.
-Rendben Louis felfogtam.-sóhajtottam fel. -Holnap...
-Semmi holnap!-vágott közbe. -Kapkod össze magad és még ma áttolod a képed hozzá, vagy szétrúgom a segged!
-Igenis főnök.-battyogtam be a szobába, majd nekiálltam készülődni.
2015. június 21., vasárnap
6. fejezet Zsarolás
2015. április 17., péntek
5. fejezet Telefon beszélgetés
*Diamond szemszöge*
Csak álltam ott, és meredtem rá. Mégis, hogy jutott be? És mikor? Biztos ő vitte el a pizsimet is. Semmibaj nem lesz. Nem bánthat és nem is érhet hozzád.
Biztonságban vagy.
Csak ezt hajtogattam magamban.
Nem bánthat.
Tekintetem találkozott az ő zöld íriszeivel és nagyot nyeltem. Kezdtem magamat igen csak kényelmetlenül érezni. Egyre szaporábban vettem a levegőt, és éreztem, hogy kezd itt bent egyre melegebb lenni. A szívem őrült sebességgel kezdett el verni. Kezemmel megragadtam az ajtófélfát és neki támaszkodtam.
-Csak nem félsz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Harry menj el kérlek.-pillantottam le a padlóra.
-Tudod Diamond, én nagyon türelmes vagyok, de egyszer az is elfogy.-állt fel az ágyamról, és lépteit felém vette.
-Utoljára mondom el, menj ki a szobámból!-néztem egyenesen a szemeibe. Szavaim süket fülekre leltek, és a köztünk lévő távolságot minden egyes lépéseivel betöltötte. Mielőtt rátudtam volna szólni egyenesen a falnak lökött és testével szorosan hozzám simult. -Harry.-vettem gyorsabban a levegőt, és hirtelen közelsége miatt ismét őrült tempóban vert a szívem.
-Imádom, mikor az ajkaid az én nevemet formálják.-érintette meg az arcomat, és ő is suttogott. Mintha tudnánk, hogy bárki meghallhat minket.
-Menj el.-nyeltem nagyot.
-Miért utasítasz el újra és újra?-és még komolyan megkérdezi. Szemeimet lecsuktam és mélyeket lélegeztem. -Miért?-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. -Nem vagyok számodra eléggé jó?-kezét levezette derekamra és ott tartotta.
-Harry könyörgök menj el.-mondtam lélegzet visszafojtva.
-Válaszolj Diamond.-mondta keményen és csípőjét fájdalmasan nekem nyomta.
-Harry.-hangom teljesen elhalkult. Egy árva hang nem jött a számon. Kezemet mellkasára simítottam és próbáltam ellökni magamtól de hiába. Olyan gyengének éreztem magam, hogy ha nem szorítana a falhoz tuti, hogy már a földre rogytam volna.
-Diamond, nyisd ki a szemeidet.-cirógatta finoman az arcomat. Nem tudtam teljesíteni kérését olyan szintem nem volt energiám. -Diamond.-suttogta ajkaimba. Fejemet a falnak döntöttem és nem éreztem olyan forróságot már. Szemeim még mindig csukva voltak.
-Har-ry.-ziháltam nevét. Puha ajkakat éreztem sajátjaimon és egy forró csókban forrtunk össze. Könnyedén felkapta testemet az ölébe mire én nagy nehezen megkapaszkodtam a nyakában. Finoman az ágyra fektetett és fölém tornyosult. Egyenesen a zöld szemeibe bámultam és csodáltam látványát. Hogy lehet egy ilyen gyönyörű férfi ilyen arrogáns? Egy angyalhoz tudnám hasonlítani külsejét de belsőleg pedig egy ördöghöz.
-Mondták már neked, hogy egy angyalbőrbe bújt ördög vagy?-suttogtam miközben közelebb hajolt hozzám.
-Te vagy az első aki ezt megállapította rólam.-olyan szépen csillogtak a szemei. A pillanat is teljesen magával ragadott. -És neked mondták azt, hogy olyan ártatlan de mégis olyan veszélyes vagy?-ajkaival súrolta az enyémet mire egy sóhajt csalogatott ki belőlem.
-Veszélyes?-kérdeztem mire bólintott.
-Sose tudja az ember, hogy mikor szakad el nálad el a cérna, és ha ez bekövetkezik akkor jobb ha mindenki távol marad tőled.-kuncogott fel.
-Honnan veszed mégis ezt?-érintettem meg az arcát mire szemeit lehunyta és másodpercekkel később pedig kinyitotta őket.
-Tudom és kész. Neked sem mindig mindenről tudnod.-olyan más a viselkedése mintha valaki teljesen mással beszélgetnék. Megszoktam, hogy mindig leakar teperni vagy fogdos esetleg az ajkaimon csüng. De a mostani Harry Styles aki fölöttem van és engem figyel, teljesen más. Nem olyan, mint amilyennek mutatta magát.
-Miért nem tudsz mindig ilyen lenni, mint most?-mintha a kérdésemre megfeszültek volna izmai és eléggé megváltozott a hangulata is.
-Mert ha az ember gyengének mutatja magát a média porrá zúzza!-kijelentése elég keményen hangzott. -Látszik, hogy fogalmad sincs a sztár életről.-nedvesítette be ajkait.
-Akkor avass be.-hüvelykujjamat finoman végig húztam alsó ajkán, mire nagyot sóhajtott.
-Hogy aztán egy remek cikket írj róla, hogy a nagy szívtipró Harry Stylest is megviseli a média világa? Neked fogalmad sincs Diamond, hogy én nap, mint nap min megyek keresztül. Hogy mi mindent kell eltűrnöm. Azt hiszed, hogy a hírességek élete a koncertekből a bulikból és a díjátadókból áll? Hát kurvára nem. De az évek alatt a fiúkkal megedződtünk, de az elején roppant nehéz volt. A rengeteg utálkozó levél és olykor halál fenyegetéseket is kaptunk. Tudod milyen kibaszottul szar volt az amikor olyasmi levelet kaptam, amelyben engem lehordtak mindennek de ez még hagyján, mert a családom következett utána. A rengeteg zaklató és paparazzi aki éjjel-nappal a nyomodban van. A fotósokkal is a tököm tele van. Egyedül a rajongók akik megértenek minket akik még ha követnek is minket nem zavarnak. Mert ők nekik egy az álmuk, hogy boldognak lássanak minket. Ha ők nem lennének akkor mi sem. ők azok akik nekünk a világot jelentik és számukra pedig mi vagyunk a világ. Ha mi nem vagyunk akkor ők sincsenek. Nincs annál jobb, mint amikor kiállsz a színpadra és az a sok ember mind ott tombol a nevedet kántálja és veled együtt énekli a dalt. Ha körbenézek akkor látok boldog, meghatódott és izgalommal teli szempárokat. Amikor beszélsz velük vagy megöleled őket iszonyatos boldogsággal telítődik el a szíved. Mert ők olyannak szeretnek minket amilyenek vagyunk a hibáinkkal együtt imádnak minket. Mert ilyenek az igazi rajongók.-miután befejezte kis monológját azt vettem észre, hogy a szemei csillogni kezdtek.
-Har...-akartam megérinteni az arcát a csuklómat elkapta és utána egyből fel is pattant rólam.
-Remélem most már elég anyagod van egy csattanós kis cikkhez.-mondta cinikusan majd pedig az ajtóhoz sétált egy visszapillantott rám és véglegesen elhagyta a szobámat. Ez meg mi volt? Fáradtan hátravetődtem a matracon és a plafont kezdtem el kémlelni. Egyszerűen nem igazodok ki rajta. Miért vagy ilyen kiismerhetetlen Harry Styles?
-Megvan mindened?-kérdezte Elyar, miközben a várakozóban álltunk.
-Igen.-sóhajtottam.
-Nem szeretném, hogy valamit utánad kelljen vinnem.-nevetett fel, mire vállába ütöttem.
-És még te vagy a legjobb barátom?-forgattam meg a szemeimet és próbáltam a mosolyomat visszafojtani.
-Most a szavaid szíven ütöttet.-görbültek le az ajkai és kezét a mellkasára rakta. Tovább nem bírtam és muszáj volt felnevetnem.
-A Texasi járat 15 perc múlva indul.-szólalt meg a hangosbemondó.
-Ideje indulnom.-sóhajtottam, és szorosan megöleltem Elyart.
-Hívj, ha odaétél.-suttogta a fülembe.
-Rendben.-mosolyodtam el.
-És vigyázz magadra nagyon. Nehogy felszedj nekem valami pasit, és telefonálsz nekem, hogy nem akarsz hazajönni.-felnevettem kijelentésén.
-Nyugi Elyar.-szakadtam el tōle.
-Hiányozni fogsz.-keseredett el.
-Te is nekem.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Tényleg vigyázz magadra.-szorította meg a kezemet.
-Elyar a szüleimhez utazok, nem Ausztraliába.-egy mosoly kúszott ajkára, majd elengedtük egymás kezét. Megfogtam a bōröndöm kallantyúját és elindultam. Pár óra és újra otthon leszek.
-Jaj, kincsem el sem hiszed, hogy mennyire örülök, hogy itthon vagy végre.-ölelt át édesanyám.
-Azért ne fojts meg.-kuncogtam fel.
-Jó újra itthon tudni.-bújtam apám karjai közé.
-Hiányzott a vidéki levegō.-szakadtam el tōlük.
-Biztos éhes lehetsz, szóval a kedvencedet fōztem.-mentünk a konyhába.
-Csaknem steak-et csináltál?-csillantak fel szemeim.
-Fokhagymás pácban ahogy szereted.-istenem de rég ettem már házi kosztot. Vagyis anyu által készített kaját.
-Desszertnek, pedig a híres almás pitéjét csinálta.-mondta apu miközben helyet foglaltunk.
-Ajh már is csorog a nyálam.-nevettünk fel.
Hosszasan elbeszélgettünk és közben is meg is vacsoráztunk és eszembe jutott Elyar.
-Nekem el kell intéznem egy fontos telefont. Finom volt a vacsi. Aludjatok jól.-adtam egy-egy puszit nekik és a szobámba siettem.
-Azt hittem, hogy már fel sem hívsz. Tudod, hogy aggódtam!?-tartottam távolabb a telefont a fülemtōl, mivel hirtelen felemelt hangjától kissé megsüketültem.
-Bocsi, csak family time volt.-kuncogtam.
-Mindegy, a lényeg, hogy éppségben vagy.-hallottam ahogy elmosolyodik.
-Na de lekel raknom, mert már elég kesōre jár. Sajnos az idō eltolódás miatt, kissé nehézkesen fogunk beszélni.-ásitottam egy nagyot.
-Na hagylak aludni.-nevetett fel.
-Szerintem is.-kuncogtam, majd kinyomtam. Telefonomat az ágyra dobtam, majd elmentem gyors zuhanyozni. Faradtan csoszogtam vissza a szobámba a kényelmes kis pizsimbe, majd szépen bebújtam az ágyba. Szemeimet lehunytam és az igazak álmát aludtam.
Telefonom csörgésére keltem fel morgolódva, hogy mégis ki az az elvetemült állat aki ilyenkor mer zaklatni.
-Igen?-szóltam bele.
-Mégis hol a francba vagy Diamond?-Harry...
-Mond téged nem zavar, hogy hajnali három van? Seggfej...-motyogtam.
-Mi az, hogy hajnali három? Még csak este tíz van.
-Londonban igen.-feleltem egy gúnyos mosollyal az arcomon.
-Máris Texasban vagy?-kikerekedett szemekkel néztem. Ez meg honnan a francból tudja, hogy hol lakom?
-Fáradt vagyok Harry.-akartam kinyomni de közbe vágott.
-Várj Diamond.
-Mondjad.-dünnyögtem.
-Miattam mentél el?
-Harry hajnali három van hulla fáradt vagyok. Szerintem ezt nem most kéne megvitatni.-túrtam a hajamba.
-Hiányzol Diamond.-ledermedve hallgattam a szavait. Most tényleg azt mondta, hogy hiányzom neki? -Diamond itt vagy?-Harry hangja zökkentett ki a gondolat menetembōl.
-Jóéjt Harry.-nyomtam ki, majd pedig kikapcsoltam a telefonom. Visszadōltem az ágyamba és szavai visszhangzottak a fejemben.
Hiányzol Diamond.
Biztos ivott már, vagy egy újabb trükk, hogy magába bolondítson. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el ismét.
2015. március 23., hétfő
4. fejezet Vágyakozó tekintet
*Diamond szemszöge*
Sikeresen elintéztem, hogy ezen a héten ne kelljen mennem iskolába. Sajnos a büntetés alól még így sem tudtam kibújni szóval jövőhéten pótolnom kell. Elyar még nem tud róla szóval át kellene hozzám gyors mennem. Felkaptam a telefonom és épp nyitottam ki az ajtót ahol Harry fogadott. Felakartam sikoltani, de hirtelen befogta a számat és beljebb lépett, majd az ajtót bevágtam engemet pedig nekilökött.
-Tudod a tegnapi akciódnak hála elég rendesen feldühítettél.-zöld szemei csakúgy szórták a szikrákat. Remegni kezdtem, és éreztem, hogy a félelem végigfut az egész testemen. Gyors a faliórámra pillantottam: 07:20. Öt perc és Elyar itt lesz. -Most szépen leveszem a kezemet a szádról de ha sikítani mersz, szerintem nem akarod tudni, hogy tennék veled.-mondta dühösen, mire bólintottam és a számat szabaddá tette. Nagyot nyeltem és továbbra is a vérben forgó szemeibe néztem. Féltem, sōt rettegtem tōle. Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét akar velem tenni.
-Jó kislány.-mosolyodott el. -Tudom, hogy kiírattad magad egész hétre.-suttogta fülembe. -Megtudhatom az okát? Hmm?-csókokkal jutalmazta meg a nyakamat mire az ajkaim elnyíltak egymástól. -Csak nem menekülni akarsz?-morogta mély hangján.
-Nincs hozzá közöd.-alig tudtam ezt az egy normális mondatot is kinyögni. Olyan hatással van rám, hogy az embertelen.
-Tudd, hogy elōlem nincs menekvés. Ha egyszer valakit kinéztem magamnak, azt meg is szerzem. És tudod én most rád éhezek, Diamond.-hajolt el nyakamtól. Annyira elmerültem tekintetében, hogy észre sem vettem, hogy már csak milliméterekre van ajkaimtól. -Kellesz nekem.-suttogta, majd pedig megcsókolt. Mohón falni kezdte ajkaimat, majd pedig combomra csúsztatta a kezét, így felkapott. Nyakában kapaszkodtam meg, és hirtelen valami puhát éreztem a hátamnak nyomódni. Ekkor tudatosult bennem, hogy az ágyamon fekszünk. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, mire kezei már a pólóm alját rángatta. Ahogy lekerült rólam az anyag kivágódott az ajtó és Harry villám sebességgel szállt le rólam. Elyar csak teljes ledöbbenéssel állt ott. Oh, te szent szar!
Gratulálok Diamond Walker! Ezt remekül megcsináltad!
-Te mi a faszt keresel itt?-csattant fel a barátom. -Te pedig Diamond öltözz fel!-na ezért mit fogok kapni én...
-Neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy így beszélj velem.-vigyorodott el öntelten Harry.
-Adok én neked olyan jogot!-akart neki rontani, mire Elyar elé álltam és kérlelve néztem rá.
-Kérlek ne csináld.-suttogtam neki. Egyet hátrébb lépett, de látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg. -Harry kérlek menj el.-fordultam felé. Vigyorogva felállt, majd egy csókot(?) nyomott a számra.
-Majd még benézek bébi.-mosolygott még mindig, majd távozott.
-Ez mi a fasz volt Diamond?!-emelte fel a hangját mire összerezzentem. -Felvennél egy pólót legalább?-gyors magamra kaptam a földön heverő ruhámat majd az ágyra ültem. -Nem válaszoltál.-mondta egy kicsit halkabban.
-Átakartam menni hozzád, hogy szóljak, hogy nem kell rám várnod, mert ezen a héten nem megyek suliba. Majd amikor indulni akartam Harry várt az ajtóban, és berontott ide.-haraptam idegesen alsó ajkamba.
-Diamond te nem veszed észre, hogy csak megakar fektetni?-hangjában fájdalmat véltem felfedezni.
-Tisztában vagyok vele.-motyogtam magam elé.
-Már tegnap gyanus volt nekem. Csinált veled valamit? Bántott, vagy erőszakoskodott?-kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejem. -Jobb lesz ha nagy ívben elkerülöd őt. Most lehet, hogy jobb lenne, míg itt vannak, hogy csak a munkáddal foglalkozol és esetleg elutazol a szüleidhez.-ült le mellém, majd biztatóan megszorította a combomat. Eszembe jutottak az imént mondott szavai.
Tudd, hogy előlem nincs menekvés.
Félek ha elmennék ugyanúgy megtalálna. De egy próbát megér.
-Lehet, hogy tényleg jó lenne. Rég láttam anyuékat és a nagyit is.-küldtem felé egy mosolyt.
-Na látod.-mosolyodott el ő is.
-Szerintem holnap már utazok is.-sóhajtottam fel.
-Ha akarod akkor ma veled maradok és segítek pakolni. Holnap meg reggel ki kísérhetlek a reptérre.-Elyar mindig segített, lehetett bármiről szó. Ō itt volt és segített.
-Nem kell fáradnod miattam.-legyintettem.
-Ez nekem nem fáradság.-karolt át. -Szívesen segítek neked.-ismét elmosolyodtam kedvességén.
-Köszönöm.-öleltem meg őt. -Amúgy te mikor fogod a szüleidet meglátogatni?-érdeklődtem.
-Nem tudom. Amint lesz rá időm meglátogatom apát. De tudod jól, hogy nem szívesen megyek haza. Főleg, hogy ott van Cara is.-hát igen. Elyar szülei elváltak és az apja pedig talált magának egy másik nőt, Cara Holmes-ot. Nem igazán szívleli őt pedig egy nagyon aranyos nőről beszélünk. Elyar szerintem sosem fogja elfogadni azt a tényt, hogy az apja elhagyta az anyját és lecserélte egy fiatalabb asszonyra.
-Elyar.-néztem rá. -Azzal, hogy kerülöd és rideg vagy vele, nem javít semmit sem a helyzeten.-próbáltam elmagyarázni neki, hogy talán jobb lenne, ha változtatna a kapcsolatán Caraval.
-Tudod jól, hogy utálom őt!-csattant fel.
-Ne mond ezt.
-De mert te nem tudod, hogy milyen is. Süt róla, hogy csak azért van apámmal mert gazdag.-állt fel és a kezei pedig ökölbe szorultak.
-Elyar.-léptem mögé és a kezemet a vállára tettem. -Adj csak neki egy esélyt.-fordult felém.
-Nem tudom Diamond. Majd meglátom.-felelte halkan.
-A kedvemért.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.
-Ne nézz így rám.-nevetett fel.
-Na.-mondtam kislányos hangon.
-Rendben. De, csak is miattad.-ölelt át.
-Jajj de imádlak!-visítottam fel.
-Tudom.-mondta önelégülten.
-Azért el ne szállj magadtól.-engedtem el.
Egész nap csak hülyéskedtünk és sikerült jegyet foglalnom holnap haza Texasba. Elyar segített nekem bepakolni szóval holnap már csak annyi lesz a dolgunk, hogy segít kicipelni a cuccaimat a reptérre.
-Na ideje lenne mennem.-kelt fel az ágyamból.
-Nem maradsz még?-néztem rá megint kutyus szemekkel.
-Nem tudsz meghatni.-felelte fapofával.
-Menj a francba.-vágtam hozzá nevetve az egyik párnámat.
-Na!-nevetett fel. -Későre jár, és te is feküdj le mert holnap elég korán indul a géped.-nézett rám figyelmeztetően.
-Rendben apu.-felelte angyali mosollyal az arcomon.
-Vigyázz magadra.-nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig távozott. Fura lesz, hogy egy darabig nem fogom látni és több ezer kilométerre leszek tōle. Kezembe vettem a pizsomámat és a fürdōbe vonultam vele. Szépen levetkōztem, majd pedig beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és egy kis tusfürdōt nyomtam a kezemre és alaposan szétkentem a testemen, majd pedig leöblítettem. Már jó ideje állhattam a zuhany alatt, amikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne kiszállni. Fogtam egy törölközōt, majd magam köré csavartam és kiléptem a kabinból. Tekintetemmel a pizsimet kerestem de egyszerūen nem találtam. Furcsa pedig úgy emlékeztem, mintha behoztam volna. Vállat vonva léptem ki a helységbōl és megmerevedtem mikor megláttam, hogy mégis ki foglalt helyet az ágyamon.
-Hmmm, szép kis darab.-emelte fel a kezében pihenō fekete csipke bugyimat, arcán pedig egy pajkos mosoly pihent. Szemei azonnal elsötétültek, amint sikeresen végigmért és tudomására jutott, hogy csak egy törölközō takarja testemet.
2015. március 19., csütörtök
3. fejezet Holnap is van nap
*Diamond szemszöge*
A mosolya.
A hangja.
A nevetése.
A nézése.
A csókja.
Az érintése.
Nem tudok tőle szabadulni. Egyszerűen nem hagy a gondolat, hogy ez a fiú aki oly tökéletes néz de belül mégis oly romlott beférkőzött a fejembe. Nincs egy nyugtom tőle, nem tudok nem rá gondolni. Egyszerűen kezdtek tőle megōrülni. Függőséget fog okozni nálam. Napok óta álmatlan vagyok és éjszakánként mindig csak forgolódok. Nem jön egyszerűen álom a szememre. Szerencsére mióta volt az a kis incidensünk a szertárba azóta nem láttam, és nem is keresett. Elyar próbálta megfejteni, hogy mégis mi történhetett velem, ugyanis nem nagyon beszélek sőt inkább csendesebb lettem. Kevesebbet eszek és egyre jobban szétszórt leszek. Belehalok ebbe... Kísért minden egyes nap az a gondolat, hogy itt van tőlem nem olyan messzire de még sem láthatom még sem beszélhetek vele. Jobb lesz nekem tőle távol lennem. Mind tudjuk, hogy mégis milyen ember ő valójában.
-Mrs. Walker!-csapott az asztalomra Mrs. Roberts a matematika tanárunk. Ijedten ugrottam meg és egy kis sikoly hagyta el a számat. -Látom maga megteheti azt, hogy nem figyel órán, mert annyira tudja az anyagot.-mondta egy gúnyos mosollyal az arcán. Mindig is utált ez a tanár, de ez az érzés kölcsönös volt. Csak muszáj volt a jegyeim alapján ötöst adnia különben már rég megbuktatott volna. -A táblához!-hangja parancsoló volt, és újra a frászt hozta rám. Nagyot nyeltem, majd bátortalanul a táblához lépkedtem. Ahogy elértem az osztály felé néztem és mindenki engem figyelt. Elyarre néztem aki csak biztatóan mosolygott rám és eltátogott egy ,,nyugodj meg" mondatot. Nagy levegőt vettem majd pedig a kezembe vettem a krétát és ismét a tábla felé fordultam. Lassan és magabiztosan írtam fel a másodfokú egyenletet amit Mrs. Roberts diktált. Miután sikeresen leírtam a táblára, egyet hátrébb léptem és próbáltam először fejben levezetni. Egyre jobban eluralkodott a stressz rajtam mikor rájöttem, hogy én ezt nem tudom megoldani. Elkezdtem apránként felvezetni majd amikor eljutottam ahhoz a ponthoz ahol megrekedtem csak akkor kezdtem el igazán félni. Ha nem tudom megoldani egyest fog adni ez a hárpia. Nyugi Diamond! Csak higgadtan.
-Tudja Mrs. Walker az ideje ketyeg.-zökkentett ki a gondolataimból. A francba pedig majdnem rájöttem, hogy hogyan is kell megoldani. Lábával hangosan kezdett el dobolni és közben folyamatosan sóhajtozott. Most komolyan csinálja? Éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a számok a fejemben kezdenek összecsúszni és nem tudok így számolni. Lábdobogását az váltotta fel, hogy az ujjaival dobolt az asztalon és így körmei hangját is hallottam. Légvételem egyre szaporább lett és amikor végképp nem bírtam felcsattantam.
-Maga most direkt szórakozik velem?!-förmedtem rá, mire mindenki meghökkenve nézett ránk. Amikor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét mondtam a számra csaptam. Oh te szent szar!
-Mit kaptál?-kérdezte Elyar kíváncsian miközben a szekrénybe pakolásztam a könyveimet.
-Egy hét büntetést. Plussz pentekenként másfél órát kell bent maradnom.-csaptam be a szekrényajtót.
-Jogosan förmedtél rá. Ugyanis szándékosan provokált téged.-haladtunk a folyosón végig.
-Mindig is utált. Az szinte sütött róla.-majd pedig megpillantottam az öt csoda gyereket.A lányok szinte egyszerre adtak nekik utat és szinte nyál csorgatva figyelték ahogy végig vonulnak. Ahogy elhaladtak mellettünk Harry egyenesen a szemembe nézett majd sunyin elmosolyodott. Vajon mit forgathat a fejében?
-Diamond?-csettintett előttem Elyar.
-Hah?-eszméltem fel.
-Figyelsz te?
-Persze.-figyeltem barátomra.
-Na jó.-sóhajtott majd pedig karon ragadott és húzni kezdett maga után.
-Elyar!-szóltam rá, de továbbra is húzott maga után míg be nem húzott egy üres osztályba.
-Na most mondod el, hogy mégis mi a fene történt?-állt meg előttem.
-Semmi.-ekkor pedig rám nézett amolyan most tényleg hülyének nézel? -Elyar tényleg nem történt semmi.-jobbnak láttam ha az ég világon senki se tud arról, hogy mégis mi is van köztünk Harryvel. Igaz, mintha lenni is valami...
-Miért érzem azt, hogy valamit elhallgatsz előlem?-mért végig gondosan és csak remélni tudtam, hogy abbahagyja a kérdezősködést. Mentségemre siettek az égiek és megszólalt a csengő. Köszönöm!
Az utóbbi órák unalmasan teltek és szerencsére Elyar is abbahagyta a faggatózást.
-A francba bent hagytam a füzetem az osztályban.-csaptam a homlokomra. -Megvársz míg gyors visszamegyek érte?-néztem rá mire bólintott én pedig rohantam vissza. Ahogy beértem a terembe lihegve a padomhoz sétáltam és közbe mélyeket lélegeztem. Miközben a padomba kutakodtam ajtócsapódást hallottam. Felkaptam a fejem és a tekintetem találkozott egy zöld szempárral. Egy ördögi félmosolyra húzta ajkait, és nekidőlt a falnak. Lassan felálltam és egy lépést hátráltam.
-Hallom, hogy rossz kislány voltál.-sétált felém és egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Ahogy közelített felém, én úgy hátráltam. -Nem tanították meg neked otthon, hogy egy felnőttel sosem szabad tiszteletlenül beszélni? Pláne egy tanárral. Ráadásul akinek nem vagy a szíve csücske.-szavai hallatán ledöbbentem. Ez honnan tud ennyit?
-Harry nekem mennem kell. Elyar már vár rám.-hangom kissé remegō volt, és öszintén? Féltem, attól a gondolattól amit a fejében forgatott.
-Ne aggódj, a barátodnak megmondtam, hogy nem kell rád várnia ugyanis majd én hazaviszlek.-elfogyott a helyem. Egyenesen a falnak simultam és már csak pár lépés volt közöttünk. Amikor csak körübelül egy fél méter volt köztünk nagy levegōt vettem és a baloldali irányba kezdtem futni de túl gyors volt és elkapott mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat, és az egyik pad tetejére nyomott,így pontosan fölém tornyosult. A szívem ōrült tempóban vert, és fogalmam sem volt, hogy mégis mire fog készülni. Megrémített, zöld szemei, mintha elsötétültek volna.
-Nagyon, nagyon rossz kislány vagy.-tekerte a fejét jobbra majd pedig balra. -Tudod, mit szoktam tenni az ilyen lányokkal, mint te?-hajolt közelebb, így az arca csak centikre volt az enyémtōl. -Megbüntetem ōket.-suttogta, majd pedig elvigyorodott. Nagyot nyeltem és éreztem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz.
Gyerünk Diamond, gondolkozz!
Használd az eszed!
Térdemet fellendítettem, és egyenesen ágyékon találtam, mire fájdalmasan felnyögött és így az alkalmat kihasználva a cuccaimmal együtt rohantam ahogy csak bírtam. Amikor kiléptem a suli épületébōl egyenesen neki szaladtam valakinek, mire hátra estem.
-Bocs.-nyögtem, ki majd ahogy felpillantottam arra az emberre akit szinte elgázoltam meglepōdtem.
-Semmibaj.-nyújtotta a kezét felém, amit szívesen elfogadtam és így segített felállni. Ám a hirtelen lendülettōl eléggé a testének simultam mikor már a lábaimon álltam. Sötétbarna szemei csak úgy csillogtak, arcát pedig enyhe borosta borította ami igazán vonzónak látszott, ajkait enyhén megnedvesítette nyelvével és korom fekete haja pedig tökéletesen volt beállítva. -A nevedet megtudhatom?-fura, hogy Harry nem említett meg nekik, mint ,,ezt a lányt akarom megdugni". Azt hittem, mhogy minden megoszt velük.
-Diamond.-feleltem halkan.
-Diamond.-ismételte meg mély és rekedtes hangján.
-Bocs, de nekem most mennem kell.-léptem el tōle, majd felkaptam a földrōl a táskám és sietōs léptekkel otthagytam.
Szinte egy hajszál választott el attól, hogy Harry véghez vigye a kis beteg tervét. De fura volt az, hogy így összefutottam Zaynnel. Azt hittem, hogy kapok tōle egy durva beszólást vagy esetleg leordítja a fejem. De nem... Fura ez a gyerek. Mindig is azt hittem, hogy a bandából ō a fekete bárány de ezek szerint nem ō az, hanem Harry. A telefonom pittyegni kezdett miszerint üzenetet kaptam. Felkaptam az éjjeli szekrényemrōl a mobilom és megnéztem ki üzent.
Feladó: Ismeretlen
Ne hidd azt, hogy ennyivel megúszol mindent. Holnap is van nap.
H Xx